Átélt csoda
>> 2013. június 16., vasárnap
Nem szeretem a nyilvánosságot, de valahogy napok óta úgy érzem meg kell osszam gondolataimat, érzéseimet, amit átėltem az elmúlt három hónapban. Ez egy bizonyságtétel életünkről, hitünkről.
Kilenc hónapig várakoztam, készültem kislányom érkezésére,próbáltam felkésziteni magamat és kisbabámat a várva várt nagy pillanatra. Tudtam mivel jár a szülés,már átéltem kisfiam születésekor,de most mégis azt éreztem,teljesen más lesz. Eljött a nagy pillanat! Mindenegyes kis rugása,mozdulása örömmel töltött el. Ahogy telt az idő,egyre jobban erőt vett rajtam a szorogás,félelem....Éreztem,tudtam,hogy nem tudom kislányomat természetes úton világra hozni. Gyanúm beigazolodott, sürgős császármetszést végeztek. Minden olyan gyorsan és viharosan történt,folyamatosan csak a kis Dorkára tudtam gondolni,csakhogy végre a karjaimban tarthassam.
Az orvosok küzdettek a kis törékeny testéért! Győzőtt az élet! Győzőtt Isten!
Egy egész gyülekezet, család, közeli barátok és egy drága nagymama kitartó imái meghozták az eredményt. Dorka kislányom szépen fejlődik, aranyos és mosolygós.
Három hónap telt el azóta, bearanyozza a mindennapjaimat és bár az apgár értéke nagyon gyenge volt,kezelésekre és folyamatos megfigyelésre van szüksége, most amikor a karjaimban tartom és rám mosolyog, gőgicsėlve azt mondja "itt vagyok anya, itt vagyok neked" a szivem összeszorúl, felnézek az ėgre és tudom csoda törtėnt! Isteni csoda!
